Nagyobb állami szerepvállalással masszívabb felpattanás jöhet Magyarországon – Essősy Zsombor elemzése a Portfolio-n

„Ha ebben a nehéz, de lehetőségekkel teli időszakban sikerül megteremteni az állami ösztönzők és a reálgazdasági igények találkozását, 2021-ben brutális beruházási boom jöhet, vele együtt pedig 4-5 százalékos helyett akár 7-9 százalékos visszapattanás. Magas hozzáadott értékű termelés és export: nincs más út, a kezdő lökést azonban az államnak kell megadnia a kellően ambiciózus vállalkozásoknak” – hangsúlyozza vélemény cikkében Essősy Zsombor, a MAPI-csoport vezérigazgatója.

Módszertani aggályokat is felvet a mostani turbulens időszak, hiszen a makrogazdasági folyamatokról alaposabb képet adó statisztikai adatok zöme csak egy-másfél hónapos késéssel jelenik meg. Ehhez képest előremutató lépés volt a Pénzügyminisztérium részéről a Heti Gazdasági Index (HGI) bevezetése, mely alapján nem is lehettek illúzióink a második negyedéves GDP-adat kapcsán. A gazdasági index szerinti -9,9 százalékos várakozáshoz képest mégis hidegzuhany volt a magyar gazdaság 13,6 százalékos április-júniusi zuhanása, de nincs idő keseregni, az év hátralévő részét arra kell felhasználnia az állami döntéshozóknak és a reálgazdaság szereplőinek is, hogy 2021 valóban a masszív felpattanás, az elsöprő erejű növekedés éve lehessen.

EHHEZ NEM KELL MÁST TENNI, MINT TOVÁBBRA IS ELKÖTELEZETTEN, HA LEHET, MÉG NAGYOBB ERŐFORRÁSOKAT MEGMOZGATVA ÖSZTÖNÖZNI A VÁLLALATI BERUHÁZÁSOKAT.

Előremutató, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter a közösségi oldalán már meg is előlegezte: szeptemberben új gazdasági lépések várhatók, melyek az eddig megismert válságkezelési elvek mentén folytatódhatnak.

Az elmúlt hónapokban nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország másképp közelíti meg a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásainak ellensúlyozását, mint a legtöbb európai állam. Elsősorban nem a munkavállalók kapnak közvetlen támogatást, hanem a mögöttük álló munkáltatók, hogy azok előremenekülve fejlesszenek, ne a kiadásaikat csökkentsék, hanem a bevételeiket növeljék. Ha pedig a magas hozzáadott értékű termelési egységekben, a jövőbe látó kapacitásbővítések, technológiafejlesztések révén legalább szinten marad, vagy még nő is a megrendelésállomány, a sor végén a dolgozónak is vastagabb lesz a pénztárcája, a magasabb fizetés pedig nagyobb fogyasztást generál.

Az utóbbi sikercégek körét minél inkább bővíteni kell, a 2021-2027-es uniós ciklus berobbanásáig pedig állami forrásokból szükséges hidat építeni.

Mert bár az új hétéves EU-s időszak első pályázati felhívásai akár már 2021 elején megjelenhetnek, ezek szerencsés esetben is csak jövő nyáron vagy ősszel hozhatnak kézzel fogható beruházásokat. Addig pedig az államnak kell betömnie a lyukakat, olyan és ahhoz hasonló konstrukciókkal, mint amilyen a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) és a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) által kezelt versenyképesség-növelő támogatás, vagy a Pénzügyminisztérium berkein belül működő Nagyvállalati beruházási program.

Szerencsére azt látni, hogy az átmenetileg szünetelő nagy építkezések folytatódtak, s a Kurzarbeit típusú támogatás egyre több helyen már a múlt. Természetesen a turizmus és a rendezvénypiac sebei nem gyógyultak be egyik napról a másikra, számos építőipari vállalkozás, autóipari beszállító vagy péküzem viszont már ott tart, hogy nem a 4 vagy a 6 órás foglalkoztatás a téma, hanem az újbóli nehézségekbe ütköző munkaerőfelvétel, mert bővítenének, főállásban keresnek embereket, de nem találnak. Amíg pedig nem jönnek a 2021-2027-es uniós pályázatok, ki kell húzni, át kell vészelni: célzott állami forrásokkal, vissza nem térítendő támogatásokkal és kedvező kamatozású hitelekkel.   

Ha ebben a nehéz, de lehetőségekkel teli időszakban sikerül megteremteni az állami eszközök és a reálgazdasági igények találkozását, 2021-ben brutális beruházási boom jöhet, vele együtt pedig 4-5 százalékos helyett akár 7-9 százalékos visszapattanás.

EZ AZT JELENTI, HOGY AZ ÚJ UNIÓS PROJEKTEK ÉRKEZÉSÉIG AZ ÁLLAMI TÁRSFINANSZÍROZÁSÚ FEJLESZTÉSEKKEL NEM PUSZTÁN LEDOLGOZNÁ A 2020-AS MEGTORPANÁST A GAZDASÁG, HANEM RÁ IS TENNE EGY LAPÁTTAL A NÖVEKEDÉSRE.

Ahhoz azonban, hogy a makrogazdasági optimizmus önbeteljesítő jóslattá váljon, arra is szükség van, hogy a tavalyi közel 5 százalékos növekedés után az idei visszaesés is megálljon mínusz 5-6 százaléknál. Így pedig a jövő évi erőteljes felpattanással 2020 és 2021 kétéves GDP-növekedési átlaga a járványhatások ellenére felfelé mutatna, az uniós átlaggal szembeni akár 2,5-3 százalékpontos bővülési előny az előre nem tervezett Covid-forgatókönyvvel együtt is a felzárkózást segítené.

Az ipari beruházások ösztönzése mellett azonban a jóléti fejlesztések sem szorulhatnak háttérbe. Mert az a cég, amely a nehezebb időkben is előretekint, s kellően bátor ahhoz, hogy felhúzzon egy új üzemcsarnokot, azt nincs mese, akár 40-50 százalékos intenzitással is támogatni kell. De közben a közúthálózatról, a csatornázásról, az egészségügyi és oktatási intézményekről sem szabad megfeledkezni. Például ma Budapesten bárhonnan el lehet jutni egy tetszőlegesen kiválasztott A pontba, de nem szabadna, hogy mindegy legyen, milyen utakon. Ha 400-500 milliárd forintból rendbe raknák a fővárosi utakat, azzal mindenki jól járna, a nagyvállalatok jelenléte pedig egyúttal arra is garanciát adna, hogy jelentős részben iparűzési adóból finanszírozzák a fejlesztést, akár állami hitel mellett. A sort az MR- és CT-berendezések beszerzésével ugyanúgy lehet és kell is folytatni, mint a korszerű oktatási eszközök biztosításával, legyen az tablet vagy projektor. 

Abból a szempontból skizofrén helyzetben van a gazdaság, hogy el kell tudni dönteni: a magyar tulajdonú cégek kapják-e a támogatást vagy inkább nemzetközi nagyvállalatok hazai leányai. Az igazság a kettő között van.

Ezt jelzi a KKM és HIPA, illetve a PM programja is, elvégre bőven jut az állami forrásból a globális piaci szereplőknek. Aki ugyanis elkötelezi magát Magyarország mellett, ide települ, itt épít üzemet, az nem az idei vagy a jövő évi GDP-adat miatt dönt, hanem itt akar termelni 10, 15 és 20 év múlva is. S ezeknek a cégeknek a többsége a magas hozzáadott értékű gyártás, a kiemelt exporttevékenység mellett tört lándzsát. Jó lenne, ha ehhez a körhöz minél több hazai kis- és középvállalkozás csatlakozhatna, mégis ettől független, örvendetes fejlemény, hogy már nem csak a német, az osztrák vagy az amerikai cégeknek vonzó célpont, jó befektetési lehetőség hazánk, hanem a dél-koreaiaknak, japánoknak is.

Hazai szempontból alighanem az hozna igazán nagy előrelépést, ha érdemben megerősödne a gépgyártás, s az olasz vagy francia importot ki lehetne váltani magyar gyártmányú gépsorokkal. S ha itthon megvan a kereslet és a kínálat, a belföldi igények kielégítése után ki lehetne építeni öt-tíz éven belül a gépgyártás exportját is. Komplex gondolkodást igényel buktatókkal teli, hosszú a folyamat, de a végén biztosan többet ér a befektetett, idő, pénz és energia, mint továbbra is csak összeszerelni vagy egy-egy alkatrész gyártásánál leragadni. Ugyanez igaz az élelmiszeriparra is:

 amíg joghurtot importálunk, ne exportáljunk nyers tejet, ez lefordítható a kivitt krumpli és a behozott chips esetére is.

Magas hozzáadott értékű termelés és export: nincs más út, a kezdő lökést azonban az államnak kell megadnia a kellően ambiciózus gazdasági szereplőknek. Remélhetőleg az újabb gazdasági ösztönzők is ebbe az irányba mutatnak majd.

Forrás: Portfolio.hu