Kevesebb kohézió, több Brüsszel – ami a 2021-2027-es magyar EU-pénzek mögött van – Essősy Zsombor véleménycikke a Portfolio-n

Bár már három hete megszáradt a pecsét a 2021-2027-es európai uniós ciklus költségvetésén, az utóbbi időszakban egészen eltérő narratívák láttak napvilágot arra vonatkozóan, hogy jól vagy rosszul járt Magyarország, félig üres vagy éppen félig teli a pohár. Van azonban néhány fontos tény, amiről kevés szó esik, mégis nagyban segíti az eligazodást – mutat rá vélemény cikkében Essősy Zsombor, a MAPI-csoport vezérigazgatója.

Július 21-én, kedden, reggel hat óra tájban már pont került minden fontos részletre Brüsszelben, már ami a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásait ellensúlyozandó helyreállítási alap (RRF), illetve a 2021-2027-es pénzügyi keret, tehát az uniós költségvetés (MFF) feltételeit illeti. Sokáig lógott a levegőben, hogy pontosan mit is jelent mindez a magyar gazdaságnak, a diagnózist pedig az sem segítette, hogy az eredmények kiértékelése jobbára a politikai kommunikáció síkján maradt, ezidáig gazdasági szemüvegen át viszonylag kevesen tekintettek a legfontosabb számokra.

Első ránézésre jókora érvágás, hogy a Portfolio kalkulációi szerint a 2014-2020-as ciklus 23,6 milliárd eurójához képest 2021 és 2027 között mintegy 15 százalékkal kevesebbet, 20,1 milliárd eurót bocsát Magyarország rendelkezésére az Európai Bizottság kohéziós és strukturális pénz formájában. Csakhogy az önrész időközben 15-ről 30 százalékra ugrott, így más az uniós-nemzeti megoszlás, de a végösszegben elenyésző a különbség, hiszen az előző időszak 27,9 milliárd eurójával áll szemben az újabb hétéves éra 27,5 milliárdja. Emellett fontos részlet, hogy külön fejezet volt és az is maradt a mezőgazdaság és vidékfejlesztés támogatása, utóbbinál ugyancsak 15-ről 30 százalékra módosult a hazai hozzájárulás mértéke.

Továbbmenve lényeges változás, hogy az előző ciklusban 1,44 milliárd eurót hívhatott le Magyarország közvetlen brüsszeli döntéshozatallal, ez az összeg a 2021-2027-es programozási időszakban azonban a kalkulációk szerint több mint a háromszorosa, 4,9 milliárd euró lett, ami hatalmas lehetőség, eddig jóformán számításba sem vett, afféle rejtett tartalék hazánknak. Emellett ott van a helyreállítási alap, az RRF, amely 6 milliárd eurónyi támogatást hozott a konyhára, valamint a kormányfő jelzése szerint 10 milliárd eurónyi hitelfelvétellel is kecsegtet.

Ha csak az utóbbi három sarokszámot összeadjuk, csaknem 20 milliárd eurót kapunk, ami

EGY ÚJFAJTA FEJLESZTÉSPOLITIKAI MEGKÖZELÍTÉSNEK IS TERET ENGED, MELYNEK LÉNYEGE A KÖZCÉLÚ FEJLESZTÉSEK ÉS A VERSENYSZFÉRÁNAK SZÁNT FORRÁSOK JÓL LÁTHATÓ ELKÜLÖNÍTÉSE.

Eddig ugyanis több esetben gondot okozott, hogy a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások pénzcsapjának számító Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program (GINOP) végső soron közberuházásnak számító projekteknek is teret engedett, ezzel okvetlenül csökkentve a reálgazdaság mozgásterét.

Csakhogy egy ekkora összegnél már megoldható feladat, hogy minden olyan életminőséget javítani hivatott konstrukció, legyen az az egészségügy, az oktatás fejlesztése, közúti, vasúti projekt, esetleg szennyvíz beruházás, külön legyen választva a kkv-szektornak szóló kapacitásbővítési vagy éppen technológiafejlesztési forrásoktól, a digitalizációt és a humán tőkét érintő pályázati csomagokról nem is beszélve. Mindennek azonban ára van. Mivel a nemzeti önrész a meghatározó finanszírozási csatornák esetében a már említett módon az eddigi duplája lesz, végső soron kevesebb pénz jut a vállalatoknak közvetlen magyar forrásból. Ezért elengedhetetlen, hogy az elmúlt években már bizonyított, nagy sikerű állami eszközök összegszerűsége fennmaradjon, illetve növekedjen akár a HIPA versenyképesség-növelő támogatási programjára vagy a Pénzügyminisztériumhoz tartozó Nagyvállalati Beruházási Támogatási programra (NBT) gondolunk.

A versenyszféra zászlóshajóinak tőkeellátottsága ma már nem a túlélésről szól, a természetes szelekció pedig az elmúlt hónapokban amúgy is végbement a cégvilágban. Akik bizonyítottak, hogy a mindenkinek új és ismeretlen járványhelyzetben is állják a sarat, megérdemlik, hogy még több támogatáshoz jussanak. Méghozzá azért, mert esetükben ez nem segítség, hanem befektetés, hiszen a magas hozzáadott értékű, hatékony termelés miatt minden egyes forint megtérül, a belföldi értékesítésen túl főként az exportpiacokon.

ÉPPEN EZÉRT A KORMÁNYNAK EGY KÖTÉLTÁNCOS ÜGYESSÉGÉVEL KELL SZINKRONBAN TARTANIA AZ UNIÓS ÉS AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁSI PROGRAMOKAT.

Ha jobban belegondolunk, Nagy-Britannia a világ hatodik legnagyobb gazdasága, a Brexit után összességében mégis meglepően kedvező EU-pénzügyi támogatási lehetőségek előtt áll Magyarország. Amennyiben az uniós társfinanszírozású projektek már 2021-ben lökést adnak a magyar GDP-nek, európai kitekintésben az ország válságállóságát látva, látványosabb lehet a jövő évi visszapattanás, mint arra az elemzők többsége számít. Az pedig a legváratlanabb időszakban, a járvány negatív hatásai utáni kilábalás alatt segítheti a felzárkózást az uniós átlaghoz.

Forrás: Portfolio.hu