Interjút készített vezérigazgatónkkal a Forbes, mely a magazin januári számában olvasható. A forbes.hu-n megjelent néhány fontosabb rész a szövegből:
„A Mapi Magyar Fejlesztési Iroda tulajdonosa, Essősy Zsombor nemrég úgy döntött, hogy inkább kisebb céget szeretne, nagyobb profittal. Megcsinálta. A cég teljes sztorija elolvasható a januári Forbesban.
Basszus, mekkora piac! – kiáltott fel 1991 elején az akkor harmadikos gimnazista Essősy Zsombor a kecskeméti Március 15. téren, a körülötte tornyosuló tízemeletes panelekre révedve. Ebben az évben kellett először kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést kötniük az autósoknak, Zsombor gondolt hát egyet, magára öltötte a ballagásra előre megvett öltönyt, a sötétkék nyakkendőjét, és beállt biztosítási ügynöknek.
Iskola után járta végig a tízemeleteseket, a házak közt álló autómennyiség – főleg Wartburgok és Trabantok – láttán joggal bízott abban: valakinél muszáj lesz szerződnie annak a rengeteg lakónak. „Eleinte bizalmatlanok voltak, de egyszerű, rövid mondatokból építettem fel a beszédemet, és aki végighallgatta, általában igent mondott. Olyan is előfordult, hogy kutyát uszítottak rám, akkor tanultam meg például azt is, hogy a kaukázusi juhász beengedi ugyan az embert, de ki már nem szívesen.”
Zsombor decens polgári családból származott, édesanyja könyvvizsgáló volt, édesapja agrármérnök – a tizenéves fiú nem szorult rá az ügynökösködéssel megkeresett pénzre. Egyszerűen dolgozni akart. A Közgázon is azért választotta a külgazdasági szakot, mert arról azt hallotta, hogy nem kell bejárni, marad ideje munkára. Volt timeshare-, azaz megosztott üdülési jogokat áruló ügynök, aztán egy amerikai cégnél bróker.
„Utóbbinál angolul, nem magyarul beszéltünk az ügyfelekkel, így nem adhattunk meg nekik magyar nevet sem. Angolt nem mertem, mert nem az az anyanyelvem, gondoltam, görögül kevesen értenek, ezért Alekszandrosz Jorgoszként mutatkoztam be” – mondja.
„Ha valaki cégvezető akar lenni, szerintem át kell mennie az ügynökösködésen, mert az olyan tapasztalatot ad, mint semmi más” – vallja azóta is.
Időben fizess, vagy duplán fizetsz!
A Mapi a 2000-es évek elején, még a csatlakozás előtt kimondottan uniós pályázatírásra jött létre, és nagyjából az évtized közepétől a három piacvezető cég közé tartozott Magyarországon.
Zsomborék a százmilliós nagyságrendű gépvásárlási uniós pályázatok mellett az egészen pici, pár tízmilliós projektekre is szívesen vállaltak megbízást, és a sikerdíj akkoriban is a ma jellemző három és kilenc százalék közt volt.
Nagy kihívás volt viszont a nemfizetés, ezért azt találták ki, hogy a szerződésekbe duplaárat írnak. Vagyis azt, hogy ha a nyerési értesítő megérkezése után tizenöt napon belül kifizeti őket a megbízó cég, akkor ötven százalék kedvezményt kap. Ha viszont nem, akkor értelemszerűen a valós díj kétszeresét követelik majd rajta.
„Persze, hogy kiakadtak az ügyfelek, de én meg visszakérdeztem: miért, nem akarsz időben fizetni?” – mondja Zsombor, hozzátéve, hogy az évek során végül egyetlen ügyféllel sem kellett pereskedni a díj duplájáért, annyira jól működött a szigorú rendszer. Igaz, ezt a trükköt néhány évnél tovább nem játszhatták.
A válság egyáltalán nem érintette a Mapit, legalábbis nem negatívan, mivel 2007-ben indultak be igazán a pályázatok az új, hétéves uniós pénzügyi ciklusban. 2008-ról 2009-re például több mint a kétszeresére, 221 millió forintról 467 millióra ugrott az árbevétel (2008-ban zrt. lett a kft.-ből), a milliárdos lélektani határt 2013-ban érték el. Nem csoda, hogy ekkoriban sorra jöttek a felvásárlási ajánlatok a cégre.
2013-ban Zsomborék úgy döntöttek, hogy az önkormányzatokat és a kisebb, százmillió forint alatti vállalati projekteket is elengedik. „Egy húszmilliós pályázattal is lehet annyi munka, mint egy húszmilliárdossal, és ezeknél a nagyobbaknál jobban szükség van a kollégáim szaktudására, kevesebb az adminisztratív rutinmunka.”
Az utóbbi években pedig egyre inkább arra törekszenek, hogy ha egy cégnek megnyernek valamilyen pályázatot, például gépbeszerzést vagy innovációst, akkor másik üzletágukat is eladják neki. Költsön az ügyfél képzésre, szervezetfejlesztésre is!
„Amíg nincs rákényszerítve, sok magyar tulajdonú cég nem nagyon invesztál, a multik jobban hajlandók a dolgozók megtartására költeni” – mondja Zsombor.
Mintegy példamutatásként a létszámot nagyjából a felére csökkentették, kisebb irodába költöztek, és ma már heti két napot home office-ban töltenek a munkatársak, sőt Zsombor fontolgatja, hogy a péntek délutánt is elengedi nekik.”
A teljes interjú a Forbes januári számában olvasható, amibe az alábbiakban bele is lehet lapozni: